|
Egy
teljes élet a Balaton szolgálatában
Tíz éve halt meg
dr. Zákonyi Ferenc
forrás: Siófoki Hírek
 Zákonyi
Gruber Ferenc 1909. augusztus 28-án Romonyán
(Baranya
megye) született. Ebben az idoben a család a Gruber
nevet
viselte és csak 1934-ben változtatták
Zákonyira. 1911-ben Siófokra
költöznek, mert az
édesapa elnyeri az itt meghirdetett
kántortanítói
állást. Siófok
abban az idoben 2800-3000 lakosú község
volt.
Kétéves korától
Zákonyi Ferenc itt
nevelkedett, itt végezte az elemi iskolát. A
középiskolát Pécsett
végezte el,
miközben nagyszüleinél lakott. Itt
jegyezte el
magát a cserkészettel.
Érettségi
után hazajött Siófokra és a
községházára került
jegyzogyakornoknak.
1936-ban jogból, egy év múlva
államtudományi ismeretekbol doktorált
a
pécsi egyetemen.
Az 1920-as évek végén
Pécsett egy
antikváriumban megvásárolja
Réthei Prikkel
Marian: A magyarság táncai címu
muvét, hogy
elméletileg is
tájékozódjék, mert az
egyetem tánccsoportja már felkeltette ilyen
irányú
érdeklodését. A kötetben
rátalált a tihanyi verbunkra, s ez
ösztönzi
arra, hogy ha majd hazakerül Siófokra, folytassa a
gyujtést: s kiderítse mi
található
még a Balaton környékén, ami
elkerülte a
tudós pap figyelmét.
A fiatal jegyzogyakornok, ha a halászverbunkot nem is
találta meg, de megismerte a siófoki
csárdást, majd Molnár
István akkori római katolikus
káplánnal 1928-ban megalakította a
466. számú Magyar Tenger
Cserkészcsapatot. Molnár lett a parancsnok,
Zákonyi pedig az elsotiszt; a létszám
körülbelül 40 fo volt. A
cserkészek kifejezetten
munkáscserkészcsapatként
muködtek. Az akkori társadalom majdhogynem
legelesettebb tagjait tömörítette
magába: az inasokat. Molnár István a
vallásos érzés, a hit
erejével tartotta össze a csoportot.
Zákonyi Ferenc pedig szervezési tapasztalataival
segítette a munkát, hiszen 14 éves
korától cserkészkedett.
Vezetoik, elsosorban Zákonyi Ferenc, felhasználta
a
cserkészeket a népi kultúra
megismertetésére. A csapat
kiváló
táncegyüttese nemcsak helyi
ünnepségeken, de
vidéken és több esetben
külföldön is
sikerrel szerepelt. Az 1933. évi gödölloi
világtalálkozón Zákonyi 60
fos
siófoki csapattal vett részt. Táncos
bemutatóik rendkívüli sikert arattak.
Musoraikat
megtekintette lord Baden Powel és gróf Teleki
Pál
is. Annyira felfigyeltek rájuk, hogy amikor az
1935-ös
jamboree-t rendezték a lengyel cserkészek 25.
éves
fennállásának
emlékére Spalaban, a
siófoki csapat volt a Magyar Cserkész
Szövetség Tánccsopontja.
Ezután még
többször felléptek
külföldön is.
Zákonyi Ferenc 1937-ben Balatonszabadiban
segédjegyzo,
majd 1939-tol Mezokomáromban, 1943-tól
Berhidán
fojegyzo. Mindenütt ismerik a siófokiak sikereit, a
fiatalság mindenütt csoportokat akar
alakítani. A
fojegyzo, bár felettesei nem nézik jó
szemmel,
mindenütt melléjük áll. A
hír eljut
Veszprémbe és a KALOT, Páter Nagy
Töhötöm és Kerkai Jeno
jezsuiták vezette
érdi népfoiskolájára is. A
veszprémi
piarista gimnázium cserkészcsapatát a
fiatal
Helyes László tanár vezeti, aki
reverendáját felhajtva együtt tanulja a
táncot a mezokomáromi fiatalokkal.
Az 1940-es évek elején a KALOT vezetoi
Zákonyiban
felismerik a közigazgatásban
tevékenykedo fojegyzo
faluszervezo képességét,
tapasztalatainak
fontosságát, és rendszeres
eloadónak
hívják meg az érdi
népfoiskolára.
Itt ismerkedik meg Molnár István
muvésztanárral. Barátságuk
a magyar
néptáncmozgalom
kibontakozásának
újabb távlatait indítja el.
Molnár
Zákonyi táncáról filmet
készít, és
mozgásformáit bedolgozza
a Magyar tánchagyományok címu
könyvébe. Molnár késobb a
siófoki
Népfoiskolán rendszeresen vetítette
ezt a filmet,
és elemezte tanítványaival. A filmet
az MTA
adattára orzi.
1945-ben a Bakonyban még dörögtek az
ágyúk, amikor a siófokiak
hazahívták és
megkérték, hogy álljon a
szétzüllött helyi
közigazgatás élére.
A Nemzeti Bizottság, majd az új
községi
elöljáróság
élén Soós
György (1890-1968) községi
bíró mellett
igen nagy agilitással látott hozzá a
károk
helyreállításához, az
építomunka
megindításához. Teljes
odaadással, párját
ritkító
munkabírással, érett
közéleti
tapasztalatával segítette az
újjáépítést.
Zákonyi
javaslatára egyesítették
Siófokot
Balatonújhellyel és csatolták vissza
Siófokot Somogy megyéhez - egy 15
kilométernyi
partszakaszt, ezzel is megteremtve a várossá
fejlodés lehetoségét.
Indítványát az akkori
belügyminiszter Rajk
László hagyta jóvá.
Siófok
életében nagy eseménynek
számítottak
a nemzetközileg is jelentos sportesemények.
Zákonyi
Ferenc a Balatoni úszóverseny, a
Balatonfüredtol
Siófokig terjedo távúszás,
és nem
utolsó sorban a Tihany - Balatonfüred
közötti
úgynevezett Wesselényi emlékverseny
szervezésében is fontos szerepet
vállalt.
A II. világháború után,
1945. augusztusában Siófokon rendezték
meg az Országos Sport Kongresszust, valamint az elso helyi
sportnapokat, megelozve az ország más
községeit, illetve üdülohelyeit.
A siófoki sportéletet is, mint minden
mást, az idegenforgalom szolgálatába
állította.
A Balatoni Intézo Bizottság is
újjászervezodött 1945-ben,
Molnár Erik a népjóléti
miniszter új kormánybiztost nevezett ki az
élére, Mihályfi Erno miniszteri
tanácsos személyében,
Zákonyi Ferenc pedig a BIB fotitkára lett.
Sokirányú elfoglaltsága miatt azonban
nem fogadhatta el a megbízást és
Lukács Károlyt kérte fel erre a
tisztségre, mint érdemekben gazdag
barátját.
1946-ban Zákonyi Ferenc adta ki az elso idegenforgalmi
prospektust - cseh, német, lengyel és magyar
nyelven - s
1947-ben o hozta létre Siófokon az
ország elso
idegenforgalmi hivatalát. Lukács
Károly, a
kiváló Balaton-kutató vetette fel egy
halászati múzeum
megalapításának a
tervét. Zákonyi mellett azok sorakoztak fel, akik
nem
kompromittálták magukat a fasiszta idokben,
megbízhatóak voltak és
készségesen
munkálkodtak a község
kultúrájának
fejlesztésén.
Belolük alakult meg 1946-ban az Irodalmi és
Muvészeti Bizottság, aminek legjelentosebb
vállalkozása a Siófoki
Füzetek címu
kiadványsorozat megjelentetése volt. Ez a
négy
szám ma már
forrásértéku munka
és nélkülözhetetlen minden
további
balatoni tájkutatási munkálathoz.
Több
irodalmi és muvészestet tartottak, Borsi
Darázs
József szervezésében kituno fiatal
írók - Kormos István, Rába
György,
Szabó Magda, Mándy Iván, Palotai Erzsi
-
jöttek le Budapestrol eloadást tartani. Lakatos
Péter Pál költo (József
Attila és
Radnóti Miklós barátja) is
rendszeresen
részt vett ezeken a találkozókon.
Zákonyi Ferenc elévülhetetlen
segítséget nyújtott a zeneiskola,
illetve a zenei
élet fellendítésében
Dalló
Gyulánénak és Helényi Gyula
karnagy-karmesternek. Bárdos Lajos 1947-es
siófoki
jegyzeteiben olvashatjuk: “Jó volt
látni a musorok
tisztaságát! Jó volt hallani a zenei
munka sok
dicséretes megnyilatkozását!
Köszönet a
sok lelkes, önzetlen
munkáért!” Érdemes
megemlíteni, hogy e jeles idokben Rajeczky
Benjámin,
Kerényi György, Forrai Miklós,
Bárdos Lajos,
valamint a világhíru karmester, Otto Klemperer is
gyakorta vendég volt Siófokon.
Kuriózumként
említendo a híres mester
játékos
“újítása”,
miszerint a
kapucínerbe beledobott egy adag vaníliafagylaltot
(ez a
mai jegeskávé) és azt
szürcsölve
elégedetten tekingetett szanaszét a
patinás
híru Kovács-cukrászda (ma
Dániel
Vendéglo) teraszáról.
Zákonyi Ferenc javaslatára 1946.
október
1-jén indult meg a Balatoni Népfoiskola, amelyre
a
képviselotestülettol 10 000,-Ft évi
költségkeretet kaptak, az új forintot
követo
években! Zákonyi újra
kiváló
társra talált Molnár István
(1908-1987) a
magyar néptánc kituno tanára
késobb
kiváló és érdemes
muvész,
VIT-díjas és posztumusz Kossuth-díjas
koreográfus - személyében. A
népfoiskola
legfobb érdeme az volt, hogy az ismeretek
elsajátítása és az
alkotó gyakorlat
egysége a hallgatók egész
életformáját meghatározta.
Maximálisan figyelembe vette a résztvevok
eltéro
egyéniségét, lehetoségeit.
A
népfoiskolát felsobb
utasításra már
1948-ban meg kellett volna szüntetni. Zákonyi
érdeme, hogy a rendeletet egy évig nem vette
figyelembe,
s az intézményt 1949-ig életben
tartotta.
Elmondhatjuk, hogy a Balatoni Népfoiskola valóban
az
ország szabadmuvelodési
központjává
fejlodött rövid három év alatt.
A parasztság széles rétegeinek
általános muveltséget,
identitástudatát, nemzeti
önérzetét
erosen befolyásoló, legjobban muködo
népmuvelési központok egyike volt. Hogy
milyen
hatással? A hallgatók között
olyan neveket
találunk, mint Béres András,
Böröcz
József, Együd Árpád, Falvay
Károly,
Jakab Mihály, Kiss Gyula, Martin György,
Pesovár
Erno, Pesovár Ferenc, Vadasi Tibor,
Vásárhelyi
László és sorolhatnók
tovább, akik
egy életen át (nemzedékeket nevelve)
elkötelezték magukat a hagyományok
ápolása s a népmuvészet
“tiszta
forrásból”
merítésének
missziója iránt.
Az egyre nagyobb szabású tervek az irigyek
szemében szálkaként
tükrözodtek, nem csoda tehát, hogy
1951-ben napok alatt állították
félre igaztalan és koholt vádak
alapján. Az, hogy mit veszített vele
Siófok és mit nyert vele Balatonfüred,
mindmáig csak kevesen tudjuk! A nyertes a Balaton
északi partja lett. Miért is kellett
Zákonyi Ferencnek Siófokról elmennie?
A pártbizottság elso titkára
mindenáron el akarta távolítani Somogy
megyébol azokat a jegyzoket, akik már a
Horthy-idok alatt is becsülettel munkálkodtak,
és nem voltak a kommunista párt tagjai. Az
európai szellemiségu Zákonyi
súlyosabb személyiségnek bizonyult,
mint a köpönyegforgatók. Miután
nyilvánvalóvá vált, hogy
nem lehet a kommunista pártba
bekényszeríteni, a következo - a korra
jellemzo - eset történt. Megjelent egy
júliusi napon a megyei elso titkár és
azt kérdezte tole:- “Mondja meg kérem,
mennyi lesz összesen a község
búzatermése? “ A válasz:-
“Katasztrális holdanként 8
mázsa, vagyis nagyon gyenge termés
várható, mivel rossz a talaj.”
- “Na, majd megnézzük!” -
mondta az illetékes elvtárs.
Három gazdagabb paraszthoz kimentek,
próbacséplést végeztettek,
s 12
mázsa holdankénti eredmény
jött ki, persze
ezek a földek a legmagasabb aranykorona
értékuek
voltak. Ezután kiadtak egy körlevelet minden
jegyzonek,
amiben az állt, hogy “a siófoki jegyzo
nem ismeri a
saját területét.” Ezen
indokkal
távolították el aztán
Zákonyit. A
vád képtelenségét
bizonyítja, hogy
végül is a valós
cséplési
eredmény átlaga 8.1 mázsára
jött ki a
településen! Zákonyinak ugyan mennie
kellett, de
szerencsére olyan helyre került, ahol
hosszú ideig
azt tehette, amit feladatául róttak rá
az
égiek.
A Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetoje lett,
balatonfüredi majd veszprémi
székhellyel, de a
lehetoségeihez mérten továbbra is
lelkesen
támogatta a somogyi muvelodési
kezdeményezéseket: o szorgalmazta és
avatta fel
1956. augusztus 5-én Bartók Béla
balatonberényi
emléktábláját,
továbbá szakmai tanácsaival
hathatósan
segítette a SIOTOUR Rt. égisze alatt
muködo
Szántódi Tudományos
Bizottság
munkáját. Életének
Veszprém megyei
teljesítményérol, sikereirol vallanak
barátai, idegenforgalmi szakemberek, volt
munkatársak.
1970-ben vonult nyugdíjba, amikor
munkáját
tovább folytatva elsosorban kutatással
foglalkozott.
Megírta Balatonfüred
történetét.
Visszatekintve életútjára
elmondhatjuk, hogy amit
a Balaton-mellék múltjáról
újabban
tudunk, leginkább tole származik, vagy o kutatta
ki, vagy
támogatásával mások
végezték
el. Zákonyinak köszönheto a tihanyi
tájvédelmi körzet
létrejötte, a
sümegi, a cseszneki és sok más
vár- és
templomrom helyreállítása, a
nagyvázsonyi
lovasjátékok megszületése
éppúgy, mint a “Balatoni
panteon”
emléktábla-küldöttei:
Thorpe-Satchville
(Anglia) - Paget; Draguignan (Franciaország) - Kisfaludy
Sándor; Kassa Kufstein - Linz - Párizs -
Batsányi;
Krakkó - Balassi; Podolin - Krúdy; Korinthos -
Türr
István; Rimaszombaton Blaha Lujza szobra.
“Múlhatatlan érdemu az idegenforgalmi
munkássága” - írta
róla Keresztury
Dezso. Ugyancsak o írta róla a siófoki
emléktáblán olvasható
sorokat: “A
szolgálat volt mindene; és a
legvonzóbb alkalom,
miben teljes lett élete: a Balaton.”
E táj varázslója - így
jellemeztem 80.
születésnapját
köszönto
írásomban. Hivatalától
való
megválása után is töretlen
lendülettel
folytatta a Balaton múltjának teljes
feltárására
irányuló
munkáját. 1988-ban jelent meg
Balatonfüred
címu, csaknem 900 oldalas könyve, s
tanulmányaival
találkozhatunk a Kanyar József által
szerkesztett
Siófok (várostörténeti
tanulmányok)
címu monográfiában is. Mindemellett
igen jelentos
írói, publicisztikai
munkássága - mintegy
félszáz útikalauzt írt
és
szerkesztett. Várostörténeti
tanulmányokat
adott közre. 1986-ban
díszpolgárául
választotta Balatonfüred, majd 1991.
február
7-én Siófok.
Egy eredményekben gazdag, teljes élet
után 1991. május 29-én halt meg
Balatonfüreden. Ott temették el; az
arácsi köztemető magaslatán van a
sírja, ahonnan széleskörű
panorámában álmodhatja szeretett
táját, a Balatont.
A jövo építoje volt. Nagy hiba lenne, ha
életében és
munkásságában
csak a siófoki és a balatonfüredi
kötôdéseket
látnánk. Zákonyi
horizontja sokkal tágabb, sokkal szélesebb volt,
s az
egész Balatonban gondolkodott. Egyike volt azoknak, akik
megbecsülést szereztek nemzetünknek.
Hajtsuk meg
fejünket emléke elott!
Matyikó Sebestyén József
Vissza a főoldalra
>>
|
